1. fejezet

Még egyszer átfutottam a listámat, és leellenőriztem, hogy minden bepakoltam-e. Végigsimítottam a farmerom szárát, nehogy a szüleim észrevegyék az egyik alapkelléket. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy anyámék egy bentlakásos suliba küldenek. Szerintük ez csak jót fog nekem tenni, nem leszek "veszélyben". Haha, jó vicc. Pontosan tudják, hogy akármikor szembeszálok eggyel, és a küzdelemből én kerülök ki győztesen.

-Summer, kérlek. Csak azt akarjuk, hogy nyugodt életed legyen.

-Apa, te is tudod, hogy olyanom sosem lesz. Hadd ne idézzelek téged: "Ez az örökséged, Summer, fogadd el a sorsod!" Én elfogadtam, sőt, kissé morbidnak hangzik, de élvezem!

Anya felsóhajtott.

-Jót fog neked tenni a Darkside, hidd el. Vége a vitának. Jövő héttől oda fogsz járni, és kész.

Darkside Középiskola. Szuper.

Becipzároztam a bőröndömet, és lecipeltem a földszintre. Apa kivitte a kocsi csomagtartójába, én pedig elbúcsúztam anyától.

-Hiányozni fogsz, Summer - mondta, és erősen magához ölelt.

.Hé, ti akartátok, hogy elmenjek!

Kibontakoztam a szorításából, aztán behuppantam apa mellé a kocsiba. Az autó szélsebesen kilőtt, én pedig egy utolsó pillantást vetettem a házunkra.

A Darkside Középiskola leginkább egy erődre hasonlított. Tömör kőfalak, szűk ablakok. Egy lépcsősor vezetett fel a bejárati ajtóhoz, ami most nyitva állt a beözönlő diákok előtt. Szerencsére nem volt kötelező az egyenruha, így mindenki utcai ruhában volt. A fiúk összepacsiztak a viszontlátás örömére, a lányok sikongva ugrottak egymás nyakába.

Apa szabály szerűen kilökött a kocsiból, így egyedül vonszoltam fel a dögnehéz bőröndöt a lépcsőn.

Az előtér hatalmas volt. Két lépcső vezetett fel a többi szintre, egy jobbra, egy balra. A falakon különböző festmények és gyertyatartók sorakoztak.

Az értesítő szerint a jobb oldali lépcsőn lehetett felmenni a lányok "hárlókörletéhez". Cseppet sem volt könnyű felcaplatni a lépcsőkön a bőrönddel, de hé! Ennél nehezebb próblémákat is megoldottam már.

A hálókörlet teljesen olyan volt, mint amilyet az ember a Harry Potter-filmekben látott. Tágas társalgó kandallóval, fotelekkel és néhány kanapéval, csupán a szobákhoz nem vezetett fel újabb lépcsősor, és csak két ágy volt bennük.

Az ajtókoon lévő táblákat fürkésztem, a saját nevem után kutatva. Destiny Williams, Kendra Webber... Summer Hayes.

Benyitottam, és elakadt a lélegzetem. Rosszabra számítottam, de ez a szoba káprázatos volt. Az ágyakon vörös baldachinféleség volt, vörös takaró, vörös párnák. Úgy látszik, a Darkside szereti a vöröset. Az ágyak mellett egy kis éjjeliszekrény, az ablaknál egy kétszemélyes íróasztal. az ajtó mellett pedig egy nagy szekrény.

Kinéztem az ablakon. A nap már kezdett lenyugodni, és a bal oldali ágyat sütötte, tehát a napkelte a jobb oldali ágytulajdonost fogja zavarni.

Ekkor kivágódott az ajtó, és egy lány viharzott be rajta. Magas volt, hosszú fekete hajjal és kék szemekkel.

-Szóval te vagy Summer Hayes. Hali, én Roxy Phillips vagyok. A jobb oldali ágy az enyém - hadarta, és a táskáját - a nyomaték kedvéért - az ágyra dobta.

-Tőlem...- feleltem vigyorogva, és elkezdtem kipakolni. - A szekrény melyik oldalát akarod? Előre szólók, két fiók az enyém.

Roxy vállat vont, és kicipzárotzta az utazótáskáját.

Hamar befejeztem a pakolást, de Roxy mintha direkt lett volna lassú. Amikor az egyik oldalzsebbe nyúlt, hátrafordult, és megkérdezte:

-Szólnál Kristennek a másik szobából?

Megráztam a fejem.

-Szobatársak vagyunk. Hiába próbálsz eltitkolni bármit, úgyis rájövök.

Roxy felmordult, és igyekezett gyorsan belökni azt a valamit az éjjeliszekrény fiókjába, de így is láttam megvillani egy karó hegyét.

Ledöbbentem.

Roxy idegesen kapta fel az utazóját, és vágta be az ágy alá.

Megköszörültem a torkom.

-Szóval te... - kezdtem, de nem tudtam befejezni.

-Én mi?

Felálltam, és kihúztam a fiókját. Nem volt elég gyors, ezért teljes egészében megláttam a fából készült karót.

-Ha erről bárkinek szólsz, te kis... - sziszegte Roxy.

-Nyugi, csajszi. Nálam biztonságban van a titkod - feleltem,. és felhúztam a nadrágom szárát, hogy kivillanjon az én ezüstkaróm.

Roxy felvont a szemöldökét, aztán elvigyorodott.

-Nem is lesz olyan rossz a társaságod, mint hittem...