-Mióta csinálod? - kérdezte Roxy, ujjai közt a karót forgatva.

A földön ültünk, hátunkat Roxy ágyának vetve, és az egyetlen közös dologról beszélgettünk, ami kettőnk között felmerülhetett.

-A szüleim 11 évesen avattak be, utána egy évig tartott a... Khm, "képzésem, szóval csak 3 éve - feleltem.

-Három éve?! Akkor te tapasztaltabb vagy nálam, én csak másfél, mióta... - Roxy hirtelen elhallgatott. Ránéztem. A szemei csukva voltak, a szája remegett. Próbált nyugodtan lélegezni, de a karót görcsösen szorította, és döfésre készen tartotta.

Hirtelen megértettem.

-Sajnálom - suttogtam.

Roxy megrázta a fejét.

-Fogd be, Summer - mondta rekedten, eldobta a karót és kiviharzott a szobából.

Felsóhajtottam, és feltápászkodtam. A karó a szekrény ajtajába állt bele, ahonnan alig tudtam kirángatni. Roxynak hatalmas ereje van, ha ennyire belemélyesztette a fába a karót. Beletettem az éjjeliszekrénye fiókjába, és a társalgóba mentem.

Néhány lány beszélgetett az ablaknál, de Roxy nem volt közöttük.
-Nézd, milyen helyes - csicseregték, és felvihogtak.

Az egyikük hátrafordult, és észrevett engem. Végigmérte a ruhámat, és - mivel úgy tűnt, elfogadhatónak minősült - intett, hogy menjek közelebb.

-Szia, Lucy vagyok - mondta, és kezet nyújtott, csuklóján csilingeltek a karlánca kabalái.

Óvatosan kezet fogtunk, és az ablak felé intettem.

-Summer. Mi ennyire érdekes?

-Oh, igazán semmi. Nem csak te leszel itt új, érkezett egy naaaaaaggggyon cuki pasi - felelte, mire a többi lány ismét felvihogott.

Követtem a pillantásukat, és megláttam őt.

Magas volt, sötétkék pólót és farmert viselt, sötétbarna, szinte fekete haja a szemébe hullott. Könnyedén felért a lépcső tetejére a vállán lévő utazótáska ellenére is, aztán eltűnt az előtérben.

-Na, mit szólsz? - kérdezte az egyik csaj vigyorogva.

-Nem rossz... - feleltem, aztán elfordultam. - Ismeritek Roxy Phillipset?

Az egyik hosszú szőke hajú lány bólintott.

-Igen, épp az előbb robogott át a társalgón.

-Nem mondta, hova megy?

Egy másik, vörös hajú lány felnevetett.

-Roxy Phillips nem barátkozik a magunkfajtával. Ha annyira beszélni akarsz vele, várd meg az évnyitó ünnepséget.

-Kösz - feleltem, és visszamentem a szobánkba.

Az évnyitó dögunalom volt, a szokásos blablával az iskoláról, a tanárokról, a házirendről satöbbi. Roxy elég távol ült tőlem, így nem tudtam beszélni vele, viszont a mellettem ülő lánynak be nem állt a szája.

-Szia, Sue Anderson vagyok. Te vagy Summer, ugye? Roxy mellé mindig az újakat osztják be, de szerencsétlenek év végén új szobatársat kérnek. Jajj, nem mintha te szerencsétlen lennél, ne érts félre. De tudod, Roxy különös szerzet. Nem sok barátja van, mondhatni, a fekete bárány a suliban. Nem jár bulizni, barátja sincs. Neked van barátod? Gondolom, igen. Miért küldtek ide a szüleid? Piszok mázlid van, a sok halandzsa ellenére a dirit nem nagyon érdekli, mennyit bulizunk. Jajj, láttad már az új srácot? Annyira éééééédes, nem gondolod? - sutyorogta a fülembe.

Az első öt percet nyugodtan végigültem, de utána legszívesebben vagy Sue, vagy a saját fejem vertem volna a falba. Igyekeztem kissé távolabb húzódni, de akkor Sue is arrébb húzta a székét. Fogcsikorgatva vártam, hogy Ms. Cook befejezze a mondanivalóját, és végre visszamehessünk a szobánkba.

Viszont egyvalamiben Sue-nak és Lucy-nek igaza volt: az új srác tényleg helyes. Az ablakból nem látszódott, de - miután észrevétlenül szemügyre vettem - a szeme hihetetlenül kék volt, és... Mintha feszült lett volna. Egy másik hasonlóan jóképű, barna szemű és szőkés hajú srác mellett ült, aki teljesen nyugodtnak tűnt.

-Hé, Summer - suttogta Lucy az asztal túlsó feléről, és egy papírcetlit csúsztatott át az asztalon.

Hagyd Roxyt a fenébe, és gyere ma a tóhoz, csapunk egy kis bulit. Jófej csajnak tűnsz, ezért "próbaidőre" beveszünk a csapatba. Az új srác és a haverja is hivatalos. Takarodó után 20 perccel gyere a szobánkhoz, onnan ki tudunk mászni. L

Na, mi a fene? "Jófej csajnak tűnsz" ?!

Becsúsztattam a cetlit a farmerom zsebébe, és bólintottam. Ártani nem árthat...

-... Köszönöm a figyelmeteket, elmehettek - hallottam Ms. Cook hangját, és megkönnyebültem felsóhajtottam. Végre!

Felpattantam, és amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam a lányok szobái felé. Reméltem, hogy a tömegben Sue nem fog megtalálni, így megúszok egy újabb szóáradatot. Tévedtem.

-Summer, hé, Summer! -kiabált Sue, én pedig behúztam a nyakam, és megszaporáztam a lépteim.

Tudjátok, milyen az, amikor valaki elől bújkálni akarsz, és nem nézel az orrod elé, összeütközöl valakivel, aki történetesen az új srác? Én tudom.

-Aú! - kiáltottam fel, amikor a vállának ütköztem, és majdnem hátraestem. Sikerült visszanyernem az egyensúlyom, és igyekeztem észrevétlenül elsunnyogni, mielőtt még nagyobb hülyét csináltam volna magamból.

-Nincs semmi bajod? - hallottam egy hangot a fejem fölül, ezért kénytelen voltam felnézni.

Naná, hogy pont akkor felejtettem el, hogyan kell beszélni. Azok a szemek...

-Ööö... nincs. Ne haragudj, nem néztem a lábam elé - motyogtam, és legszívesebben elsülyedtem volna.

Elmosolyodott.

-Van ilyen, semmi baj. Ennyire sietős? - kérdezte.

-Igen, tudod, életbe lépett a menekülési ösztönöm - mondtam, és hátrapillantottam. Szerencsére, Sue elkapott egy másik lányt, és őt kínozta a locsogásával.

-Értem. Nos, remélem, sikerül megmenekülnöd. Szia! - mondta mosolyogva, és a fiúk szobái felé vette az irányt.

Figyeltem, ahogy - szinte unottan - lépeget a lépcsőfokokon, aztán eltűnik az egyik folyosón.

Megráztam a fejem, és kettessével szedve a fokokat a szobákhoz siettem. A társalgóban nem láttam Roxyt, és a szobában sem találtam. Leültem az ágyra, és észrevettem egy papírfecnit az éjjeliszekrényemen.

Kristennek még nem érkezett meg a szobatársa, ma az ő szobájában alszok. R

Remek. Összegyűrtem a darabkát, és eldobtam.

Úgy látszik, Sue-nak van igaza: nem hiszem, hogy sokáig kibírom vele egy szobában.