Az alagsor ajtajában Anna állt. Határozottan látszott rajta, hogy terhes: én ikrekre tippeltem volna. A haja kócos volt, a ruhája szakadt, a szája véres. Tehát megharapott - vagy megölt - valakit.

-Ügyes vagy, Garreth. Ügyesebb, mint a bátyád.

Garreth elém lépett, szinte érezni lehetett a feszültséget kettejük között.

-Hagyd békén Summert, anya - a hangja jéghideg volt, és bár nem láttam a tekintetét, de tudtam, hogy abból is csak úgy süt a hidegség.

-Ne szórakozz velem, fiam! Te is tudod, hogy szükségem van arra a vérre... - Anna előrébb lépett, Garreth ezzel szemben támadóállásba helyezkedett.

-Hagyd békén Summert.

Anna elkerekedett szemmel nézett Garrethre; végre felfogta, mit is érez irántam a fia. Nevetésben tört ki.

-Ó, Istenkém! Csak azt ne mondd, hogy szerelmes vagy belé! Ez az év vicce... Te ostoba, nem látod rajta, hogy vadász? - csattant fel, és Garrethnek ugrott.

Garreth abban a pillanatban lökött arrébb a háta mögül, hogy ne zuhanjanak rám. Alig tudtam elhinni, hogy a saját anyjával verekedett. Ütötték, rúgták, harapták egymást, ahol csak érték. Anna hamarabb elfáradt, de Garrethnek volt egy csúnyább harapásnyom a nyakán, ami megnehezítette a helyzetét.

Rázuhantak a dobozokra, a polcot szilánkjaira törték, alig győztem elhúzódni az útjukból. A karóm az iskolában maradt, így semmivel sem tudtam védekezni.

Hirtelen Garreth felüvöltött, és a földre rogyott. A nyakán lévő seb még mindig vérzett, de most az oldalát szorongatta.

Anna fenyegetően tornyosult fölém, én pedig hátrálni kezdtem. Ahogy várható volt, a falnak ütköztem, és semmi sem állt a rendelkezésemre, hogy megvédjem magam. Garreth megpróbált felállni, de az oldalán lévő seb miatt alig bírt mozogni.

-Mit tettél vele? - csattantam fel, a hátam mögött tapogatva a talajon, hátha a kezembe akad egy nagyobb darab az összetört polcból.

-Semmiség, hidd el. A fiam, és nem szándékozom megölni, hiába is támadt meg. De te... - megragadta a hajam, felrántott, aztán eltaszított magától.

A szemben lévő falnak csapódtam, és erősen bevertem a fejem. Éreztem, hogy valami nedvesség áztatja el a fejbőrömet. Anna megfeszült, a levegőbe szimatolt, és egy hatalmasat sóhajtva becsukta a szemét.

-Áh, a friss vér illata. Ami számomra az életet jelenti...

Felnyögtem, ahogy belém hasított a fájdalom. Anna elmosolyodott, leguggolt, és rám vetette magát.

Behunyt szemmel vártam, hogy a foga a nyakamba mélyedjen, de semmi nem történt. Éreztem, hogy Anna teste a falhoz présel, de nem éreztem a harapását. Felnéztem.

Anna mozdulatlanul meredt rám, a szája nyitva, a fogai megnyúlva, de nem történt semmi. Feljebb emeltem a tekintetem, és megláttam Davidet, aki a karóját Anna hátába mélyesztette.

-Átkozott... - nyögte ki Anna, aztán az oldalára borult.

David átugrotta Annát, és mellém térdelt.

-Nincs semmi bajod? A fenébe... - suttogta dühösen, észrevéve a véres falat a hátam mögött.

-Semmiség, jól vagyok. Hol van Garreth? - kérdeztem rekedten, és félretoltam Davidet az útból.

Garreth pár méterre feküdt tőlem. A nyaka még mindig vérzett, és az oldalából szivárgó vér teljesen eláztatta a pólóját.

-Uram isten,,, - suttogtam, és négykézláb másztam oda hozzá.

-Garreth.. - suttogtam, kisimítva a homlokából a haját.

Felnézett. Gyönyörű kék szeme tele volt fájdalommal, de a szája egy gyenge mosolyra húzódott.

-Nincs semmi baj. Jól vagyok...

-Hiszi a piszi. Miattam vagy ilyen állapotban... - éreztem, ahogy a könnycseppek lassan végiggördülnek az arcomon. Ingerülten letöröltem őket.

-Nem a te hibád...

Megpróbált felülni, de nem sikerült. Nem bírtam elviselni a látványt, ahogy a fájdalomtól grimaszba fordul az arckifejezése.

-Mit tett veled?
Garreth gyengén felnevetett.

-A körmei mérgezettek, hogy a terhesség alatt, ha megtámadják, meg tudja ölni a támadót. Szerintem úgy tervezte, hogy a véredből fog adni nekem, és az semlegesíti a mérget.

-Belém tudsz harapni?

David felszisszent.

-Summer, te nem vagy eszednél! Ő csak egy vámpír!

-Fogd be a szád! Garreth, belém tudsz harapni?

Garreth megrázta a fejét.

-Ha akarnám, se harapnálak meg még egyszer, Summer.

Hogy az a...

-Nem fogsz itt nekem meghalni, megértetted? - csattantam fel, és félrehúztam a hajam a nyakamról. Garreth mellkasára hajoltam, a nyakam közvetlenül a szája előtt volt.

-Summer! - kiáltott fel David.

Nem egyenesedtem fel.

-Eszedbe ne jusson, David. Gyerünk, Garreth!

Garreth habozott.

-Gyerünk már, a fenébe is! - csattantam fel.

David ismét felszisszent, és elfordult. Garreth megemelte a fejét, és - végre - a nyakamba harapott.

Egy percig se tartott az egész, amikor Garreth lezárta a sebem.

-Mit csinálsz? Még nem volt elég a véremből...

Megrázta a fejét.

-Megsérült a fejed. Ha túl sok vért vesztesz, én öllek meg. Alig bírod tartani magad.

Igaza volt. A karom remegett, ahogy a földre támaszkodtam, a vér a fejemen lévő sebből a hátamon csorgott le.

Megadóan felsóhajtottam.

A mi kis közjátékunk alatt a fentről leszűrődő hangok elcsitultak. A robbanások megszűntek, de néhányan elég ingerült hangnemben kiabáltak.

-Megnézem, mi van odafent - szólalt meg David, és elindult felfelé.

Garreth átkarolt, és a mellkasára húzott. A fejemből szivárgó vér közvetlenül a pólójára csorgott, de fegyelmezte magát, és nem harapott meg.

-Sajnálom - kezdte halkan.

-Nincs mit sajnálnod. Előbb vagy utóbb megtörtént volna.
Hallottam, ahogy valakik lefelé rohannak, aztán kivágódott az ajtó, és anya rontott be rajta.
-Summer! - kiáltott fel, és rögtön előkapott egy karót. - Azonnal engedd el a lányom, te...
-Anya, kérlek. Nem lehetne csendesebben? - kérdeztem.
Döbbenten nézett rám, aztán észrevette a fejemből szivárgó vért. Elfelejtettem megemlíteni: attól, hogy halhatatlanok vagyunk, a vérveszteség ugyanúgy legyengít minket, mint egy átlagos embert, és amíg újra erőre kapunk, bárki megtámadhat minket.
-Még nem öllek meg. De ha Summert bárki megtámadja, amíg a kórházban lesz, velem gyűlik meg a bajod.

Becsuktam a szemem, és megpróbáltam kizárni a zajokat a fejemből. Nem akartam semmi mást, csak pihenni végre.
Halványan érzékeltem csupán, hogy kivisznek a pincéből. Nem tudtam, mi lesz Garrethtel, vagy hogy túléli-e egyáltalán.