-Ébresztő, Summer! Hasadra süt a Nap!

Morogva a fejemre húztam a takarót, és akármennyire is jó barátnőm, legszívesebben elküldtem volna Roxyt a fenébe. Amióta az új sráccal, Chrisszel jár, totál kicserélődött. Nem mintha nem örülnék kettőjüknek, de jobban szerettem Roxyt akkor, amikor még nem rugdosott ki az ágyból hajnalok hajnalán.
Végigtapogattam az éjjeliszekrényt, az órát keresve. A szabad kezemmel megemeltem a szemhéjam, és megpróbáltam leolvasni az időt.

Felhördültem.

-Negyed hét! Magadnál vagy?! - csattantam fel.
Roxy csak vigyorgott.

-Ki korán kel, aranyat lel.

-De álmos marad! - vágtam vissza, és ülő helyzetbe tornásztam magam. Borzalmasan nézhettem ki, ha még Roxy is felszisszent a látványtól.
-Atyavilág, kicsi S! - Nem tudom, honnan szedte ezt a kicsi S-et, de megőrjít vele... - Micsoda táskák vannak a szemeid alatt! Simán belepakolhatnád a cuccaidat!
-Kösz, ez jólesett...

A táskáknak a szemem alatt volt igazolásuk. Azóta nem alszok jól, hogy anyáék kivittek minket Garrethék pincéjéből.

A vérveszteség ellenére hamar felépültem, és Garreth is, hála anya (!!!!) vérének. A vadász-tanárok hosszan vitatkoztak azon, visszaengedjék-e őt az iskolába, és hál' Istennek, együtt mehettünk vissza a suliba. Tudtam, hogy Garreth nem bántana senkit, de a tanárokat nem lehetett erről meggyőzni, ezért folyamatosan figyelték minden mozdulatát. Roxy utálkozva nézte, ahogy Garrethtel sétáltunk a folyosón, és fintorgott, amikor leült az asztalunkhoz a menzán. Eleinte kicsit zavart a dolog, de végül megbékélt vele, és elfogadta Garrethet a vámpírsága ellenére is.
A pincében történtek azonban újra és újra felelevenedtek az álmaimban. Minden éjjel újraéltem az egészet, és ha csak nem ütöttem ki magam teljesen - vagyis nem tanultam éjfélig, - akkor biztos volt az aznapi rémálom-adagom. Nem szóltam a rémálmokról Garrethnek, mindig a tanulásra hivatkozva, amikor szóba került a fáradtságom.

-Bocsi - Roxy hangja kizökkentett a gondolatmenetből. -Na, szedd össze magad. Ez különleges nap: a tanév utolsó napja! Nem lehetsz ennyire slampos a suliban!

-Ki vagy te, és mit csináltál a barátnőmmel? - vinnyogtam, amikor Roxy berángatott a fürdőbe, és belökött a zuhany alá.
Az esetleges következményektől félve hajat is mostam, noha tegnapelőtt is megmostam. Amikor törülközőbe bugyolálva kiléptem a zuhany alól, Roxy már a ruháim között turkált. Az ágyra dobott egy vékony fehér vászonnadrágot, egy halványzöld felsőt és egy sötétebb zöld, vékony kardigánt. Annak ellenére, hogy június volt, az iskolában még igencsak ajánlott volt egy pulcsi vagy kardigán. Csak a legmerészebbek jártak miniszoknyában vagy sortban.

-Tempó, vedd fel ezeket, utána megcsinálom a hajad!

A reggel kész tortúra volt. Roxy "lágy hullámokba" sütötte be a hajam, de azt, hogy kisminkeljem, nem engedtem, bármennyire is erősködött. Miután elfogadhatónak talált, a menzát céloztuk meg. Garreth és Chris a lépcső alján vártak minket. Garreth alaposan végigmért, aztán megcsókolt.

-Nagyon csinos vagy - suttogta a fülembe, és megfogta a kezem.

-Köszi - feleltem mosolyogva. - Na, essünk túl az év végi blablán! - sóhajtottam, és beléptünk az ebédlőbe.

A többiek nem lepődtek meg négyünk láttán. Lucy elmosolyodott, és felénk intett, jelezve, hogy foglalt helyet.

A barátságunk Lucyval semmit sem változott, de annyira még nem bíztam benne, hogy beavassam őt a halhatatlanos-vámpíros sztoriba.

-Szia, Summer! Jól nézel ki, fogadok, Roxy érdeme - mondta vigyorogva, és Roxyra kacsintott.

Roxy bólintott.

-Naná. Láttad volna az arckifejezését, amikor belöktem a zuhany alá...

Mindenki elhallgatott, amikor az igazgatónő, Ms. Cook megkocogtatta a mikrofont, és belekezdett az év végi beszédébe.

Rögtön a második mondat után elkalandoztak a gondolataim. Lelki szemeim előtt lepörgettem az év eseményeit: az első napot, az első tóparti bulit, a Garrethtel való találkozást, a padláson történteket.

Felsóhajtottam.
Garreth kérdőn nézett rám, de nemet intettem a fejemmel. Biccentett, és ő is a gondolataiba merült.

Nem mondta, de tudtam, mindkettőnk fejében az előttünk álló nyár hosszú két és fél hónapja jár. Végre kikerül a tanárok figyelő szemeinek kereszttüzéből, és mint ahogy már említettem, anyáék is elfogadták a kapcsolatunkat. Elmosolyodtam a közös programok hosszú listájának lehetőségén.

-Köszönöm, hogy meghallgattatok. Kellemes szünetet mindenkinek, találkozunk szeptemberben! - Az igazgatónő befejezte a mondandóját, és mindenki tapsban tört ki.

A délelőttöt még a suliban töltöttük, ki-ki pakolással, mások a parkban sétáltak, vagy hosszasan búcsúzkodtak.
Garreth a beszéd után egy ideig "feltartott", de nagy nehezen felengedett a szobámba, hogy összepakolhassak.
Furcsa érzés volt összepakolni a holmimat, és arra gondolni, hogy két és fél hónapon keresztül nem kell órákra és a könyvtárba járni dolgozatokat körmölni.

Éppen az éjjeliszekrényem fiókját pakoltam ki (a karómat a tavaszi szünet óta otthon tartom), amikor Roxy vigyorogva berobbant a szobába. Körbetáncolt a szobában, aztán nevetve lehuppant az ágyra.

-Beszívtál, vagy mi? - kérdeztem vigyorogva, az ébresztőórát az utazótáskába dobtam, és visszatoltam az immár üres fiókot. -Na, én végeztem. Mikor jönnek érted?

Roxy továbbra is vigyorgott, de egy szót sem szólt.

-Hahó!

-Jaj, annyira szuper lesz a nyaram! Képzeld, Chris elhívott hozzájuk két teljes hétre! Hát nem fantasztikus? Hú, lehet, hogy pár színes felsőt és nadrágot is fogok venni!

-Atyaég. Állam a földet söpri, légyszi', segíts majd megkeresni! Ez szuper! Mikor fogsz menni? - kérdeztem, és leültem mellé.

-Július első hetében. Annyira várom! Ti Garrethtel beszélgettetek már a nyári terveitekről?

Vállat vontam.

-Még nincs semmi konkrét elképzelésünk. Tudod, hogy Garrethet a nagynénje vette magához... - Ez meredek hazugság volt. Garreth már elég idős ahhoz, hogy egyedül éljen (vámpír, az Isten szerelmére!), de nem a Reynolds-házban. A nagynénje már évekkel ezelőtt meghalt, ezt csak az iskola találta ki, mint ahogy azt is, hogy a szülei autóbalesetet szenvedtek. Garreth eladta a házukat, aztán elköltözött egy kis faluba a mi városkánktól nem messze, így bármikor meg tud majd látogatni.

-Sziasztok! Nem hiszitek el, mi történt velem! - Lucy kettőnk közé vetődött, a kezében a mobilját szorongatta, és eszeveszetten vigyorgott.

-Mesélj!

-Most kaptam egy SMS-t aputól, aki két teljes hétre befizetett minket egy álomvakációra Olaszországba! És, ami a legjobb, elhívhatom magammal két barátnőmet is! Mi ez, ha nem színtiszta mázli?

-Kiket hívsz meg? - kérdeztem, mire felnevetett.

-Summer, rád fog férni a pihenés! Természetesen titeket!

Roxyval egyszerre öleltük meg Lucyt, akiből kitört a nevetés.

-Na, azért! Fantasztikus lesz ez a nyár, csajok!

Garreth a szokott helyén, a lépcső alján várt engem.

-Szia! - köszönt, amikor észrevett, és elvette az utazótáskám. - Úgy hallottam, érdekes nyarad lesz.

Elmosolyodtam.

-Úgy tűnik.

-Mikor indultok Olaszországba? - kérdezte, és leültünk a lépcsőre, amíg apára vártam.

-Lucy szülei beszélnek az én szüleimmel, még nem tudjuk, biztosan. Kár, hogy te nem jöhetsz velünk... - feleltem, és egy kicsit elszomorodtam.

-Hé, előttünk az egész nyár, mit nekem két hét! - felelte mosolyogva, és átkarolt.

Elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam az arcára.

-Igazad van. Miket is terveztél az első közös nyarunkra? - kérdeztem.

Garreth elvigyorodott.

-Nem fogunk unatkozni, hidd el nekem...