12:30

Csodák-csodájára, emlékszek az éjszakára! Nem ittam le magam a sárga földig, mint máskor. Jól érzem magam az este után, és ez is ritka. Tiszta fejjel ébredni és csupa jó dolgokra gondolni. Mert ez a buli egyértelműen eddig a legjobb dolog az életemben. Megismertem végre egy embert, akit nem csak felszedni és dobni akarok. Legalábbis nem ezt érzem, de ez még annyira furcsa és szokatlan nekem! Muszáj megbeszélnem ezt valakivel, mielőtt lassan elmerülök a saját nyáltengeremben. Legalábbis lassan elsüllyedek benne. Ezt mindenképp Selenának kell elmondanom. Ő a legjobb barátnőm, benne bízok és már sokszor bizonyította, hogy rászolgált a bizalmamra.

-Szia Selena! Ugye nem ébresztettelek fel?

-Szia! Dehogyis. Valami baj van?

-Nem nevezném bajnak, -mondtam- csak valakivel beszélnem kell erről. Át tudnál jönni?

-Persze! Nemsokára ott leszek.

-Köszi Sel'! Rendes tőled. -Ezt már szerintem nem hallotta. Talán mégsem pizsamában kéne fogadni a legjobb barátnőmet. Épp összerámoltam, mikor csöngetett. -Máris megyek! -Tényleg nagyon gyors.

-Szia Hayley!

-Gyere menjünk fel a szobámba. -Az ajtót gondosan becsuktam, senki ne hallja, hogy miről beszélünk.

-Mi a helyzet Hays? Mi történt?

-Figyelj, tudod hogy megbízok benned, és ezt ne add tovább senkinek, oks? A tanácsodat is kérném. -Nem válaszolt, várta a folytatást. -Ez olyan fura nekem, még sose éreztem így. Roberttel az éjszaka, nagyon jól éreztük magunkat. Kérdezgetett rólam, amit még egy fiú se tett! Úgy tűnt mintha tényleg érdekelné, és olyan történt velem, ami még soha! Ideges voltam mielőtt megszólítottam, hogy táncoljunk. -Én csak mondtam-mondtam. Tényleg mindent kiadtam magamból ami a szívemet nyomta. Ő nem szólt közbe, nem szakított félbe, csak hallgatta a mesémet.

-Hayley, te szerelmes vagy. -Egyszerűen ennyit mondott a végén. De honnan tudja ilyen biztosan? -Látom a szemedben a kérdést. Ugyanígy érzek jelenleg én is. Furcsa, de szerelmes vagyok Alexbe. Tegnap megkérdezte járunk-e, és én igent mondtam. De mit beszéltetek meg Robbal?

-Hát...ma vagy felhív, vagy eljön...

-Ez nagyszerű! De ne feledd, hogy nem szereti a nagyon cicás lányokat. Add azt az énedet neki, amit nekem szoktál feltárni! Ne szégyelld ezt az egészet, ne tekintsd túlságosan nyálasnak, lelkisnek! Érdeklődj iránta őszintén, és ne csak magadról beszélj! Ezzel szerintem meghódítod. Bár ez már tegnapeste megtörténhetett... -Sejtelmesen mosolyog.

-Micsoda? -Nem igazán értettem, mire céloz ezzel.

-Hát, ahogy elmentél Ő még hosszan utánad nézett. Szerintem jó benyomást tettél rá.

-Köszönöm Selena. Te vagy a legjobb. -És hosszan megöleltem.

"pipípp"

-SMS-em jött. Ki lehet ez? Nem ismerős a szám.

Találkozhatnánk a parkban a fagyis bódénál? Mondjuk négykor?

Robert

Megdobbant a szívem. Erre vártam már azóta, hogy eljöttem a buliból. Tényleg találkozni akar velem! Meg akar ismerni rendesen! Eléggé elbambulhattam és szaporábban is vettem a levegőt, mert Selena aggódva nézett rám.

-Jól vagy Hayley?

-Öhm...Mi? Persze! Robert küldött SMS-t, hogy találkozzunk ma.

-Ez remek válaszolj neki!

Mit is írhatnék neki? De hiszen ez hülyeség! Csak egy igent, perszét vagy okét kéne küldeni neki! Akkor mit vacilálok ezzel?

Nagyon szívesen. Görkorizunk egyet? :)

Hayley

Igen. Ebben minden benne van. Nem voltam közönséges, vagy nagyképű. De egy üzenetben nem is lehetek az! Ez már tényleg beteges ahogy túlkombinálom a dolgokat. Rögtön válaszolt.

Benne vagyok! :)

- Görkorizni megyünk Roberttel!

-Ez nagyszerű! -Tetszett ahogy Selena is ugyan úgy lelkesedett, mint én. -Gondolom kezdesz készülődni. Magadra hagylak, majd beszélünk.

-Szia! Köszönök mindent!

-Nincs mit, szia!

Most végre van egy kis időm gondolkodni. Alig beszéltem Robbal...na jó kicsit azért többet, de mi ösztönözhette rá, hogy találkozzunk? Talán az EMBERT látta bennem, aki mélyen vagyok, elnyomva a PLÁZACICA által?! Mástól mindig csak azt hallom, hogy milyen jó csaj vagy talizzunk, meg ilyenek. De amikor táncoltunk, nem látta bennem a plázalibát, és úgy beszélgettünk, mint még soha senkivel (aki fiú volt). De így még max. is csak Sel'-lel. Neki muszáj az igazi énemet adni, amit a sok-sok év alatt eltemettem magamnak, hiszen tudtam, hogy ezzel az egyéniségemmel nem érek semmit. De most szükség van rá. A görkorim fekete-piros, így a szerelésemnek menni kell hozzá. A piros csőnacimat választottam, hozzá egy fekete Mickey egeres felsőt. Most nem a sexi bombázón van a hangsúly, hanem a csinos, cuki jó kislányon. Hátam közepéig érő búza szőke hajamat begöndörítettem, és két copfba fogtam. A sminkemet is szolidra fogtam, ami tőlem tényleg furcsa volt. Ahogy belenéztem a tükörbe, nem ismertem magamra. Évek óta nem láttam magam így egy randi előtt. A szemem szinte tűzben égett, az öltözékem visszafogott, de sugárzik belőle a lényem. Tele reményekkel húztam fel a görkorcsolyámat és léptem ki az ajtón. Hamarabb indultam el a parkba, nem egy nagy távolság, nyugis tempóban akartam odaérni. Olyan sok kérdés kavargott a fejemben, amire előtte soha nem gondoltam. Csinosnak fog tartani? Megfogja a kezem? Esetleg megcsókol? Ez eddig minden találkozómon természetes volt számomra. Vagy inkább csak a Barbie baba számára...

10 perccel négy előtt érkeztem, de ő már ott volt. A padon ülve várt, és valamin nagyon elgondolkodhatott, mert nem vette észre amikor megérkeztem. Üres tekintettel meredt maga elé, de közben mosolygott valamin, így elé guggoltam és mereven bámulni kezdtem. Hátha észreveszi. Lassan 5 perce néztem, de semmi reakció. Itt az ideje megszólalni.

-Föld hívja Rob-ot!!!!!!

-Mii??? -Jézusom, tényleg megijesztettem, ugyanis hatalmasat ugrott a padon.

-Bocs , nem akartalak megrémiszteni.

-A szívbajt hoztad rám Hayley! Nem kéne settenkedned!

-Settenkedni? -Elnevettem magam. -Lassan 5 perce itt nézlek.

-Öhm....egy kicsit elbambultam. Kezdjük elölről. -A mosolya megnyerő és félszeg. Feltápászkodott a padról -Szia Hayley- mondta és megpuszilt. Még szerencse,hogy nem vagyok pirulós, de most ugrálni tudtam volna örömömben. Én is viszonoztam. A parfümjének az illata nagyon jó, rögtön be is azonosítottam.

-Indulunk? -Szerettem volna már tényleg beszélgetni vele.

-Persze -mondta- örülök, hogy látlak. -Elmosolyodott.- Látom kérdezni szeretnél. Kíváncsi vagy, ahogy én is. Kezdd nyugodtan.

-Rendben. Hol éltél eddig?

-New York-ban éltünk huzamosabb ideig, de állandóan ingáztunk a szüleim munkája miatt.

-Mivel foglalkoznak a szüleid? -Túlságosan kíváncsi vagyok, de érdekel minden,ami vele kapcsolatos.

-Hát...anyám énekesnő, apám színész. Annyi kötelező esemény van, és nekem is mennem kell.

-Ismerős az érzés. Anyám színésznő, apám menedzser. -Hirtelen támadt egy ötletem, de ezt a kérdést csak később akartam feltenni.

Annyi mindent kérdeztünk egymástól, és időközben megfogta kezem. Melege nagyon jól esett nekem. Remélem még ennél is jobb irányba haladunk.

20:00

Hazakísért. A lépcső előtt egymással szemben állva, egymás szeméből próbáljuk kiolvasni a választ, ki nem mondott kérdéseinkre. És megcsókolt. Annyira hirtelen és határozottan, hogy meglepődni se volt időm, de nem is akartam ellenkezni. Ennyire jó élményben, még nem volt részem. A csókja határozott, de mégis gyengéd. Megakartam hosszabbítani ezt a pillanatot, évek hosszúságára nyújtani, vagy csak megőrizni mindörökre. Levegőért kapkodva, kénytelen voltam elhúzódni.

-Huh, ez..csodálatos volt.-pihegtem.

-Részemről is ugyanez.-ő is levegő hiányban szenvedett.

-Figyelj csak-kezdtem- azon gondolkoztam, hogy tudod, jövő hét utáni kedden lesz az Oscar..és...

-Igen?-biztatóan mosolygott, szerintem sejtette mire akarok kilyukadni.

-Nemrég szerepeltem anyám egyik filmjében, és jelöltek a legjobb mellékszereplő díjra, és elkísérnél-e.-Hadartam egy szuszra, és elfordultam. De ő megfogta az állam, és magához húzott.

-Nagyon szívesen.

-Köszönöm szépen. Ez most azt jelenti..hogy járunk?

-Majd nemsokára eldöntjük-kacsintott rám.- De sajnos nekem mennem kell. Holnap találkozunk.

-Öhm..holnap a suliban lehet nem fogsz rám ismerni... Majdhogynem kettős személyiség szindrómám van...

-Rendben. De azért beszélünk?

-Persze-feleltem, megcsókolt, és elszáguldott a sötétbe.

Én pedig megdermedve álltam a ház előtt.