Mit ér az élet?

Az előttem rohanó emberek nem úgy tűnnek, mint akik valaha is gondolkoztak volna ezen. Csak egy körforgás lenne? Ebben a világban, senki nem törődik senkivel. Egymásra sem néznek, mennek a maguk dolga után. Most például fel sem tűnik nekik, hogy itt ülök Los Angeles egyik forgalmas utcáján, egy ház előtt, és nézek ki a fejemből. Igen. Az élet csak egy körforgás, ahol senki nem foglalkozik senkivel, csak saját magával. Megszületünk, tengetjük napjainkat, csak mi vagyunk a fontosak aztán meghalunk. Mi lesz aztán, ki fogja látogatni a sírunkat? Nem lesznek annyian ott, mint ezen az úton. Igazából, ha nem maradt senkid, senki nem fog odamenni, mert nem csináltál valami nagy dolgot, hogy „meglátogassanak”. Ilyenkor a legtöbbeknek nem maradsz semmi, csak egy sírkő. Ha nem voltál nekik fontosak, nem fognak érezni téged a szívükben. Mert a tárgyak közé soroltak be téged, amik könnyen felejthetőek. Mint egy régi bútordarab, ami kedves volt a számukra, de idővel felejthető a veszteség. A képkeretekben kicserélik a képeket, a fényképalbumból eltűnnek azok a képek, amik veled voltak kapcsolatosak. Kidobják, elégetik, széttépik. A feledés homályába veszel, és ha szellem formájában visszatérnél, meg se ismernének. Az emberi emlékezet olyan, mint egy szita. Megszelektálja az eseményeket. De erre vágyunk mi? Hogy eltűnjünk a világban? Senki nem így akar véget vetni az életének, így eltűnni az élők sorából, hogy senki se emlékezzen rá. De azok, akik mindig szerettek, megőrzik az emlékeket amit közösen átéltetek. Nem cseréli le a fényképeket az albumban, és biztosan megismerne sok-sok év után is. De azután a bizonyos nap után, már csak a szívében tud megőrizni, mert egy új élet vár ránk. Ahol régi ismerősökkel találkozunk, és magunk mögött hagyjuk azt a világot, ami nem mindig hozott jót, örömöt, békességet. És ha a mennyekben leszel, szíved megszűnik dobogni, megőrzöd a szeretteidet. Nem viszel magaddal képkeretet az ők képeivel. Anélkül is képes leszel emlékezni rájuk. 

A halál nem mást jelent számunkra, mint pimasz kihívást. Pedig az igazi legpimaszabb kihívás maga az élet. *
 Nézem a rohanó embereket, akik nem törődnek velem. De hiába keresem azt az egy személyt, már nem találom meg.

Találkozunk a mennyekben.

*Vavyan Fable