A félelem jeges verejtéke végigcsorgott a hátamon. Ők vannak

vagy tízen, de én egyedül. Az istenért, hiszen sámán vagyok, megtudom magam védeni! Éppen szólítani akartam Norah-t, amikor valami belefúródott az oldalamba, és én felüvöltöttem.

-Ááá! Csak egy álom volt, nyugtattam magam. De túl valóságos volt a fájdalom, amit éreztem. Túl gyorsan ültem fel.- A francba...-morogtam. De még csak most néztem fel, eddig észre sem vettem, hogy nem vagyok egyedül. Négy kíváncsi szempárba ütközött a tekintetem, ebből kettő nem tűnt normálisnak, egy pedig alig nézett felém.

– Szia, Yoh vagyok. Ők pedig Rio, Trey és Lenny. Mi találtunk meg a kapu előtt, vérezve.

– Öhm...sziasztok....én Leellah vagyok. Örülök, hogy megismertelek titeket.-Furcsa érzés volt, ennyi kíváncsi idegennel együtt lennem. Hetek óta csak az utolsó ellenfelemmel találkoztam.- Köszönöm a vendéglátást, de nekem mennem kell azt hiszem. Jövő héten lesz egy vi-gyorsan a számra tettem a kezem, hiszen ők nem tudhatják! Ők nem hiszem, hogy sámánok.

– Egy küzdelmed lesz- fejezte be Rio a mondatot.

– De, én...,te.. Nem is!- teljesen idiótának éreztem magam.

– Mi is sámánok vagyunk kislány. Gondolom ez lesz az utolsó meccsed, nem igaz?

– Kit kaptál ellenfélnek?

– Egy...- úristen. Most jutott eszembe, amire már a bemutatkozásnál rá kellett volna jönnöm. Valószínű Neki is most jutott az eszébe, mert ugyanúgy le volt dermedve mint én.

– Hé,srácok!- mondta Yoh, és integetni kezdett előttem a kezével.-Minden rendben?

– Én..- nem igazán tudtam megszólalni..- Lennyvel fogok csatázni...

– Mármint..vele Lennyvel?- és a tüskék hajú srácra mutatott. Szólni nem tudtam, így csak bólogattam.

– Hát ez remek. Mindig meg kell ismerni az ellenfelet. Nem, Asakura? Mint te meg Trey.- mondta gúnyosan, és elsétált.

– Hát, nem lesz könnyű menet az biztos.

Az este folyamán inkább csak Rio lézengett körülöttem és néha Trey is csillogó szemekkel. Elkápráztattam őket? Hát, nem tudom mitől. Vékony vagyok, magas, 15 éves, hosszú szőke hajú és csillogó kék szemű. Ettől indulnának be? De ha a közeljövőre esetleg gondolnék, akkor is csak barátokként gondolnék rájuk. Az éjszakára itt marasztaltak, úgyis van hely. Elalváskor próbáltam ellazulni, de nem igazán ment. Egyfolytában a küzdelem és az a fura mogorva srác járt a fejembe. Nem is szólt hozzám, de mintha már is utálna. Az álom viszont erőt vett rajtam és én már máshol jártam.

Ismét ugyanott, tízen állnak a közelben, de sikerül előhívnom a védőszellemem, amikor ismét éreztem valamit. Egy lándzsa volt bennem. Amit Lenny döfött belém. És én ismét ordítok a fájdalomtól.

Erre kell most már mindig felébrednem? Csurom víz vagyok, és mindenkit felébresztek a sikitozásommal. Remek.

-Mi van?-rémálmom főszereplője személyesen.

-Öhm...ro..sszat..ál..mo..dtam..-dadogtam. Igazán ijesztő..

- És csak mert rosszat álmodsz fel kell verni mindenkit??-nanem. Ezt már igazán nem tűrhetem. Előjött az igazi énem.

-Figyelj rám. Te így ne beszélj velem megértetted? És ha már ilyen vagy, akkor elmondom hogy miattad nem aludtam jól!

-Mi?-nézett rám értetlenül.

-Ahogy beszéltél velem..megint ott voltam..ahol megtámadtak...és most láttam, hogy ki szúrt meg...-elmeredtem egy pillanatra, de most dacosan, és fájdalommal telin a szemébe néztem.-Te voltál az...pedig tudom, hogy te nem lehettél, de az első benyomás alapján..-ezek után viszont erősen kerültem a tekintetét. De ő maga felé fordította a fejem, és ezek után egy bűnbánó arcot láttam magam előtt.

-Sajnálom, hogy így ismertél meg. De ez az én formám. Maradjak itt egy picit?- a szívem erőteljesen dobogott, a gyomrom görcsbe rándult, megszólalni se bírtam. Így csak bólintottam.

Az egész éjszakát átbeszélgettük. Elmesélte hogy találkozott Yoh-val, ejtett szót a családjáról, és egy olyan felét láttam meg, akit nem is gondoltam volna a zord külső mögött. Nagyon úgy tűnt ilyen őszintén még nem igazán társalgott senkivel sem. Közben megmutattam neki Noraht, kérdezgetett rólam is, az eddigi életemről. Jól esett, hogy érdeklődik irántam, akit alig 12 órája ismer. Igazán bánthatta, hogy miatta ébredtem fel, de ezt próbálta eltüntetni, és macsó is maradt.

-Mi ez a korai kelés, srácok?- Yoh battyogott le kótyagosan.

-Igazán korai,nem gondolod? Fél 10 van Asakura!- éjszakai társam egy kicsit mintha..bepöccent volna...

Ezután nagy nehezen, de mindenki felébredt és megreggeliztünk kötözködések közepette. Jó volt így elnézni őket, ahogy egymással szórakoznak. De nekem feladatom volt mára.

-..Oké, nem én leszek az aki elmosogat, úgyhogy hajrá!-veregettem meg Trey vállát.- Mennem kell edzeni,ugye Norah?

Egy kinti fát választottam, hogy ismét formába hozzam magam. A felmászás könnyen ment, beakasztottam a lábam egy faágba és fejjel lefele csüngettem magam. És a felülések. Mindig felfrissültem tőlük. Az első tíz után még nem volt semmi, de a huszadik táján éreztem, hogy nagyon sajog az oldalam, és fulladok. Egy szaltóval kecsesen fenékre estem, a fejem a fának döntöttem, és átadtam magam a bennem tomboló fájdalomnak, és a mélyen eltemetett gyengeségnek, amit nem akartam kimutatni. Évek óta nem szenvedtem ennyire egy edzés során, mint most! Nem tehetem ezt most! Alig egy hetem van a következő csatáig, és Len izomzatát látva, nem tűnt gyengének, gyávának. Elszántnak tűnt. Lassan tíz perce ülhettem a földön, és igencsak szenvedtem. Ez feltűnhetett a többieknek is, hogy alig kapok levegőt, és csak itt vagyok, mint aki megfagyott.

-Jól vagy Leellah?- ahogy kinyitottam a szemem, Rio aggódó arcát találtam magam előtt.

-Persze, csak ez a kevés, még úgy tűnik sok volt nekem. Most már jól vagyok. Lélegzem!-rávigyorogatm, aki ettől úgy tűnik megnyugodott.- És, ki mosogat?

-Treynek kell. Elvesztette a fogadást...

- Mivel kapcsolatban?- olyan érdekesen elharapta a végét..- Nos?

-Áh, csak egy kis hülyeség, hogy ki bírja tovább levegő nélkül. Jó munkát!-hadarta egy szuszra és elrohant. De meg nem győzött.

-Vissza a fára-motyogtam magamnak.

Mindenem sajgott, de l00 felüléstől nem adtam lejjebb. Mikor azon is túl voltam, úgy döntöttem, hogy pihenésképp meditálok Norah- val együtt. Csendben kell maradnom, nem szabad kimutatnom átmeneti gyengeségem. És a tüskés hajú egyre inkább ösztönöz, és már a gondolatára is görcsbe rándul a gyomrom. Kizártam mindent az elmémből, csak a körülöttem áramló energiákra figyeltem. Éreztem a védőszellemem kisugárzását, hogy 3 ember a házban van, és.. hogy valaki figyel.

-Ilyen hamar elgyengülsz? Könnyű dolgom lesz a csatán- Lenny hangja szakította meg koncentrációmat.

-Ki beszélt itt elgyengülésről? Csak tartani akartam a látszatot, hogy még egy kis önbizalmat adjak egoista ellenfelemnek.-jegyeztem meg szarkasztikusan.

-Hm...sok sikert- csak ennyi és elmegy?? Így faképnél hagy?

Ebéd után,-amit Rio csinált és fantasztikus lett-elmentem és futottam néhány kilométert. Persze Norah kifaggatott fura... közérzetem miatt.

A nap további részében a többiek egymást piszkálták, összevesztek valamin, és általában Amidamaru- ék voltak a békítők. Mindenki hallgat rájuk, de vajon miért? Mi lehet bennük, hogy Rio szinte isteníti? Mit tudhat Yoh, amit más nem?

Ismét eljött az éjszaka. Félek tőle, hogy megint Az lesz. Most már mindig így lesz? Félni fogok az éjszakától egy hülye álom miatt? A nappali-ahol aludtam-,szokatlanul csendes volt. A nagy ablakon keresztül, csak a telihold fénye sütött be, ijesztően.

Tíz sámán állt előttem. A legfenyegetőbbek, akiket valaha láttam. Küzdöttem ellenük, de éreztem a végtagjaimban a jeges félelmet. Féltem. De egy harci kiáltást hallottam, és Len állt mellettem. Bátorítóan rám nézett, ami adott valamennyi erőt, de nem eleget. Vacogtam, remegtem a hidegtől, fáradságtól, gyengeségtől. Talán a láztól is. De túl figyelmetlen voltam, elbambulhattam, és csak előre néztem. Egy reccsenés, és valami átszakította az oldalam. Nem akartam ordítani, Ő ne lásson úgy soha, mint ahogy éreztem magam. A lábaim felmondták a szolgálatot, és lerogytam a földre, átadtam magam a csendes szenvedésnek. Csak én voltam és a remegésem. De miért fájna a hidegrázás?

-Leellah! Ébredj fel! Hallasz?

-Igen..-vacogtam- miért ..van..itt...eeennyire hideg?

-Te tüzelsz a láztól? Mit csináltál?- álombéli társam hangja idegesen csengett.

-Ssseemmit...illetve délután edzettem, bár..eelég ff..fárasztó volt, felü...léseket csináltam...a ..f.fán És most is..nnaggyon fáj a sebem...- alig tudtam kinyögni ezt a két mondatot. A kefehajú srác keze jól esett a homlokomon. Olyan jó meleg volt. Túlságosan meleg.

-Te meg vagy huzatva? Ezzel a sebbel, másfél nap után felülés? Tudod mennyire véreztél? Alig tudtunk összevarratni. Hozok egy kis jeget.-elrohant mellőlem.

-Jajj...csak jeget ne! Hiiii.....deg...

-Igazad van, ide Trey kéne.-Nem tudom megfélemlíteni akart, vagy csak viccelni, de az előbbi sikeredett.

-Eee...szedbe ne jusson! Ne keltsd fel..őő..ket is!Ta..karót....

-Mi az Len, felcsaptál szobapincérnek, hogy a csajszi körül legyeskedsz?-suttogta az előbb említett jégember.

-Meee...nj innen..nem a...a....a...akarok hideget!-dadogtam az egészet.

-Te mit csináltál vele???- még a sötétben is ordításnak hangzott.

-Maradj már csöndbe, tuskó! Lejöttem inni, ő meg itt vacogott, mint aki jégcsapot szopogatott. Totál lázas, mert délután ez a kis liba felüléseket csinált, és nem pihente ki az előtte lévő kalandját. Hozz neki takarót, meg csinálj jeget!

-Neeemmm...akarok je...get....-senki sem figyel rám? TAKARÓT akarok!!

-Nincs választásod, le kell vinni a lázad. Még szerencse, hogy valamennyit értek ehhez az egészhez. Kapsz takarót, és megnézzük a sebet.-Mint egy szólásképp, belém nyilallt a fájdalom.

-Aú! Fáj..dahlom...csillapítót....MOST!-szemem kigúvadt, minden erőmmel megragadtam a karját, hogy fájt-e neki, vagy érezte, nem tudom, de engedelmesen idehozta egy pohár víz kíséretében. A kezem annyira remegett, hogy a víz kiömlött belőle.-A francba...-kivette a kezemből,és megitatott. Trey is hozott két takarót, hogy áldja meg az Isten!- Köszönöm fi..úk...most már menjetek aludni..el..leszek...én itt.. Mindjárt úgyis bealszok...

-Még mit nem! Felváltva ügyelünk rád.- Iceman naná, hogy nem hagyta annyiban. De ellenkezni nem tudok, épp elég megbirkózni azzal, ami bennem zajlik.

-Jó éjszakát..-suttogtam kábán, és a megynyugtató sötétség rám telepedett.

Igen hosszú ideje nem történik semmi. Egyedül vagyok, és hiába koncentrálok, senkinek nem érzem az auráját. De ismét bevillant, és éreztem a lándzsát. Nem volt tiszta a kép, a feketeség. Elhomályosította a remegés. Nem volt egyenletes. Csak halk beszédfoszlányokat hallottam, amit ha ébren vagyok, biztosan archoz és névhez tudnám kötni, de jelenlegi állapotomban nem voltam erre képes. Unom most már az egészet! Fel akarok ébredni! Ez csak egy álom, ahol semmi sem történik, és meg akarok ettől szabadulni! Mint egy varázsütésre, kinyitottam a szemem, és mindenki ott állt körülöttem.

-Huh, végre felébredtél! Azt hittük lesz valami komoly bajod.-Mit ért ez alatt Rio? Hiszen csak aludtam, mit történhetett volna?

-Három nap után ideje volt felébredni Csipkerózsika! Rio már arra fogadott, hogy Lennynek meg kell csókolnia.-viccelődött Yoh.

-Fogd be Asakura..-motyogta az előbb említett, és félrebicsaklott a feje. Amire persze felébredt.-Mi van?! Ébren vagyok!

-Persze-persze..-Senki nem gondolta így..

-A sebed nagyon csúnyán begennyesedett, lekezelt az orvos, de a lázad még csak most múlik elfele.-adta a közleményt Norah.- Ne csinálj még egyszer ilyet!

-Tényleg ne csinálj! Ez alatt az idő alatt nem aludtunk Trey-yel semmit sem. Hiába felváltva voltunk itt, mégis lejöttünk a másikhoz, és végül mindketten itt dekkoltunk.-Tüsi hajnak a hangja elég szemrehányó volt.- És ha nem haragszotok, én megyek aludni.

-Jó éjszakát-hangzott mindkettejük válasza.

A további nap nagyon unalmasan telt el. Körülugráltak, mintha tényleg beteg lennék, pedig nem is fáj az oldalam, a testhőmérsékletem is normális, de én meg itt vagyok begubózva! Muszáj készülnöm a küzdelemre! Hogy eltöltsem az időt, szívesen ideadták nekem a vázlatfüzetem, és mindent megörökítettem. Yoh és Rio konyhai bemutatóját, Amidamarut, Korit...és...igen. Őt is. Róla lett a legtöbb, néznem sem kellett, beitta a lénye magát az elmémbe. De persze, a rajz nem adja vissza az igazit.

-Jó reggelt..-ezt az ásítást már igazán elnyomta mindkét álomszuszék.

-Hogy s mint Leellah?

-Megöl az unalom. Menni akarok, kimászni az ágyból, és edzeni!

-Eszedbe ne jusson,te kis hülye!-Ilyen álmosan is ennyire parancsoló, és ez a lekezelő hangnem! Mit képzel magáról Ő, hogy így beszélhet velem??!?

-Nem vagyok a lányod, hogy megszabd mit csinálhatok, és mit nem!
-Érdekes is lenne, ha a lányom lennél, mivel egyidősek vagyunk, de ennyit megérdemlünk a Jegessel együtt, hogy nem teszed magad tönkre az elkövetkezendő két és fél napban! A csatánk során eldől, mit csináltál eddig, most pedig fogd be, rajzolj, vagy aludj, és pihenj!-Dérrel dúrral lerogyott az asztalhoz, ahol mindenki döbbent arccal nézte Őt, de nem foglalkozott vele.

Két és fél nap múlva

Ma van a küzdelem, Lenny alig szólt hozzám, és csak most engedtek ki a házból. Totál beállt a lábam, meg mindenem. Muszáj egy kicsit gyakorolnom, ennyi kimaradás is túl sok. Egész nap próbálta mindenki elterelni a figyelmünket, de a feszültség egyre csak nőtt. Ami néha észre vehető is volt, mert amikor véletlenül hozzáértem, felszikrázott a levegő. Ilyenkor mindig egy idióta megjegyzést kaptam.

Végre itt az idő, a helyszínre együtt jöttünk el, teljes csendben.

-Mi az, meg se mukkansz? Betojtál?

-A beszéd nem mindig segít. És nem tojtam be!-vágtam Neki vissza.

-Indulhat a csata, szöszikém!- Na nem! A hajamra senki ne tegyen megjegyzést!!

-Norah, a kardba!

Igazán szenvedélyesen harcoltunk, az ütések csak úgy záporoztak megállás nélkül. De nem volt elég, Len túl erős, és ő állt nyerésre. Az erőm pedig fogyott, mígnem totál kiürült. Balszerencsémre, beleesetem egy gödörbe, amiből nem sokkal előtte kászálódtam ki. De most hiába próbáltam kimászni...meg sem bírtam moccanni, és valami meleget éreztem magam mellett. Ahogy oda nyúltam, már láttam, hogy erősen vérzek. Túl erősen.

-Lenny! Se..gíts..-kiáltottam a végén elhalkulva.

-Mi van veled Leellah?Mi történt?

-Körülbelül rosszul estem, és kiszakadt a varrat. És mint látod, most..mindjárt elvérzek.

-Na nem, azt nem hagyhatom. Bason! Szólj a többieknek, és hogy hozzanak valami kötözőt, és sebfertőtlenítőt. De rögtön hozhatják az orvost is!-hangja ideges volt, de engem álomba fele ringatott.

-Ne!!!Beszélj hozzám ne veszítsd el az eszméleted!-kibújt a felsőjéből, rátekerte a sebemre, és az ölébe kapva rohanni kezdett.

-Meg...fogsz.. így fázni....-összeborzongtam-.Hideg van..

-Ez csak a vérveszteség miatt van! Beszélj még!-kérlelt.

-Nem vagyok túl nehéz? Megpróbálhatnék menni a..lábamon is...-egy vihogást még megejtettem ezen a gondolaton. Még a fejemet sem bírom tartani, nemhogy mindenem!

-Mit értesz a sok alatt?

-Ilyet nem illik kérdezni egy hölgytől-vihorásztam- de neked elmondom.44 kiló vagyok. Azt hiszem én most eldobom az eszméletem....

-Ne!!Beszélj még!!Mondj valamit!- nagyon ideges lehetett, a tempón is gyorsított.

-Szeretlek Lenny..-motyogtam-szeretlek.

-Én is szeretlek, de maradj itt!- a könnyei hűsítették lángoló arcomat, de ekkor éreztem valamit a számon. Az ő ajkait? Vagy ez már a totális kábaság? Nem volt időm gondolkozni, mert helyébe tért az öntudatlanság.

Másnap ragyogó napsütésre ébredtem. A körülöttem lévők felsóhajtottak, és akkor jutott az eszembe, mi történt tegnap. Len nyert, nekem meg felszakadt a varrat. Minden világos. Csak az nem, hogy hova lett Ő? Erre a kérdésemre a többiek nem akarództak válaszolni, de mikor kimentek Yoh- ék, elmondta, hogy Kefehajú nem szól senkihez semmit, és valószínű bűntudata van, és a dombon ücsörög.

Rögtön tudtam, hogy oda kell mennem hozzá. Nem voltam túlzottan szalonképes, de beszélnem kellett vele. Lekuporodtam mellé, és egy darabig csöndben ültünk. Muszáj volt megtörnöm.

-Figyelj..én szeretném megköszönni a tegnapit...

-Micsoda?-hitetlenkedve rám nézett-Tegnap majdnem meghaltál miattam!

-De te mentettél meg-erősen az emlékezetembe véstem az izomzatát...-és gratulálok a győzelmedhez.

-Nem is érzem győzelemnek..-suttogta maga elé meredve.-Miért nem vagy dühös, miért vagy hálás?

-Ilyen a természetem. De lenne egy fontos kérdésem...tegnap..amit mondtál...és azt hiszem tettél....igaz volt? Mert én hiába kába voltam, hallottam, és komolyan gondoltam.

Nem akar válaszolni, hezitál. Látszik rajta. Tettem egy próbát. Közelebb csúsztam, és a fejem vállára hajtottam. Pár másodperc múlva, éreztem a karját a derekam köré fonódni.

-Azt hiszem..komolyan gondoltam...de ne várd tőlem, hogy csak úgy megint kimondjam,oké?

-Rendben-mosolyodtam el.-Akkor kimondom én. Szeretlek.

-......Én is...

-És...titkoljuk gondolom a többiek előtt,ugye? Tegyünk úgy mint eddig, és néha kapjunk szabad percet?

-Igen,ezt kéne.

-Rendben. Akkor még egy utolsó inkább kérés: megcsókolnál úgy, hogy a tudatomnál legyek?

Mosolygott, és megtette. Ez volt a legtüzesebb csók, amit valaha kaptam. És a legromantikusabb is. Mert Tőle kaptam.

Lenny:[x ]
Rio:[ x ]
Yoh:[ x ]
Trey:[ x ]