Eccer vót, hón vót is meg nem is, Hókefélke és Papucsa tengette a napjait.

Csak éldegéltek, ugyanis a herceg néhány hónapja kemény alkoholista volt, tehát nem vetette meg az asszonyverést sem.
Hókefélke zúzódásai szépen gyógyultak, már az infúzióra sem volt szükség, és az állkapcsát is összedrótozták. De ez nem sikerült volna 7 dolgos manója, vagyis rabszolgája, azaz 7 törpéje nélkül. Szerencsétlenek kicsit állat módjára voltak tartva, tehát láncon, szájkosárral. Már bányászni is csak azért mentek néha, hogy fogvatartójuknak legyen gyémántköves nyaklánca. Igaz, most drágakőből készítettek fogsort, ugyanis a múlt hónapban a zura, egy csöppet bezúzta a protkóját.

-Fivem - kezdte Hókefélke, de a zura félbeszakította.

-Kuss, asszony, má' megrendeltem az új protkódat. Azok a lusta törpék tökörésznek még vele...

-Köfönöm, drágám - mosolyodott el Hókefélke, és a zura a fogatlan mosoly láttán jó alaposan meghúzta a 10 literes söröskorsóját.

-Hikkk!

-Nem isz étem, hoffú ideje hozzám szem núltál..mi a baj?.

-Még kérded?? Néztél már tükörbe????-kérdezte a zura.

-Ész te miko mosztál fogat? Láttad má a szörpocakod?

-Miféle sörpoc... Hikk!... ocak? - kérdezte a zura, és lenézett, de csak egy egy szépen kidolgozott hasfalat látott. - Erre gondolsz, szivi? - bökött vigyorogva a hasára.

-Av a pólód, te ferencsétlen! - kiáltotta Hókefélke, amikor ijedt kaparászás szakította félbe a vitát.

-Meghoztuk a gyémánt proteszt, Hókefélke... - nyitott be a kajibába remegve Morgó.

Szerencsétlen törpikének már ahhoz sem volt ereje, hogy morogjon, hiszen az utóbbi hónapokban, nekik is kijutott a rosszból. Inkább mentek volna a csúnya, vén banyához, a mostohához, hogy szabadítsa meg őket ettől a két fajankótól. Megtarthatja mind a kettőt magának, csak szálljanak le róluk. Mert esetenkén, a törpök a lovakat helyettesítették, ha gazdáik részegek voltak. Ráültek a hátukra, és a szobában gallopoztak össze-vissza.

-Na, fégre! - csattant fel Hókefélke, és kikapta Morgó kezéből a proteszt. A mosogatóul szolgáló vödör felé fordult, majd hosszas suppogás, szörcsögés után egy vakító mosolyt villantott a többiekre. A zura szeme felcsillant.

-Na, asszony, végre egy tisztességes nő lett belőled! - vigyorodott el kajánul.

-Mit szeretnél, drága férjem....-és a hölgyemény erősen billegette magát, mosolya szikrázott, bár haja szénakazal volt, ruhája kicsit koszos, mert már 3 napja nem fürdött.

-Itten most verés lesz!-és a zura már ki is kapta a derékszíjat a nadrágjából. Igaz arra nem számított, hogy a nacija leesik, de még mielőtt a bokájához szaladt volna, a térdénél megfogta, és a nyakáig rántotta. Bár fél keze foglalt volt, eleget gyakorolt már, hogy eltalálja hites nejét.

A derékszíj hangosan csattant Hókefélke arcán, amitól a gyémánt proti visszaugrott Morgó kezébe. Morgó elkerekedett szemekkel bámult a kezében lévő undormányra, ami már most bűzlött Hókefélke szájszagától, aztán a szíve felmondta a szolgálatot, és holtan terült el Kuka kezei között.

-Morgó... Jajj, Morgó... - zokogta keservesen Kuka.

Sírására a többiek is beözönlöttek a házba, körbeölelték testvérüket, aki ki lett taszítva ebből a világból. Nem törődtek azzal, mi megy a háttérben, hiszen ez már mindennapos dolog volt náluk. Mint egy brazil szappanopera a tévében, csak még épp drogozni nem kezdtek. Idő kérdése.

-Jajjj...kérlek szépen drága férjem, hagyd most ezt! Nem látod ott mi történt?- és a szegény törpék felé mutatott, akik még utolsó reményként próbálták defibrillálni társukat.

-Visszaszámlálás!-kiáltotta Tudor.

-3,2,1 HULLA HOPP!- és Morgó teste a plafonig röppent az elektromosságtól.

Morgó feje majd' szétloccsant a plafonon, aztán hangos puffanással ért földet. Hókefélke némán tűrte a zura verését, aztán, amikor az a részeg disznó kifáradt, és lezuttyanta székébe, Hókefélke felkapta a sodrófáját, és fejbevágta a herceget. A sodrófát ledobva, a törpék mellé guggolt, akik újra defibrilálták Morgót.

-Túl fogja élni? - kérdezte remegő hangon, mire hat gyilkos szempár meredt rá.

-Fogd be a bagólesőd, fogatlan banya!

-Már van fogam! Szép, piros köves!

-Jóvan, akkor menjél fogat mosni, mert mingyá' kiájulok a sör...hukk..szagtól...- mormolta Szundi, és elvágódott a padlón.

-Nah, ez most agyhalott lesz egy ideig..-jegyezte meg Vidor, és jó kedve még ebben a rossz állapotban sem lohadt le.

Ám a törpék úgy gondolták, szívóznak egy kicsit a nőcikével, nem szóltak, hogy a háta mögött ha nem is sompolygott, de dűlöngélt a zura. Kezében egy locsolókannával, amit isten tudja hol szedett össze, fejbecsapta a nejét,*BANG!*
aki eldőlt mint egy lisztes zsák, majd hasonlóképp, ő is követte élettársa pozícióját.

-Hát itt meg mi a fene folyik? - robbant be a házba...

-Szimba?!? - kiáltottak fel a törpék, és az oroszlán szagára Morgó is magához tért.

-Hát te? Neked nem ebben a mesében van a helyed! - dörrent rá Szende.

Szimba vállat vont, és ledobta a popóját Hókefélke fejére.

-Szabadságot vettünk ki, a srácokkal. Pumba és Timon bogarakat hajkurásznak deén már jóllaktam... - felelte unottan, és felböffentett néhány cafatot a gonosz mostoha ruhájából.

Legalább ízlett?- kérdezte megszeppenve Kuka. Egy kicsit tartott azért a szobában lévő vadállattól, és már a gondolattól is megijedt, hogy következőleg egy vaddisznó fog berontani egy patkánnyal a hátán.

-Egy kis utóíz van még a számban..izé, nincs fogpiszkálótok? Asszem beragadt valami a fogam közé...-a törpék készségesen adtak neki, amivel kipöckölt..-Jé, egy ujj!- majd a herceg feje mellé hajította.

A többiek kicsit megdöbbentek e jelenet láttán, majd Hókefélke nyöszörgésére lettek figyelmesek..

-A francba a fejem...- máris másnap van, hogy jön a tegnap hatása, vagy még ma van, de korábban vagyok másnapos?

-Áúúúúúú-huhuhu, vijammaujéééé! - kornyikálta Timon, amikor Pumba hátán besasszéztak a kis vityillóba. Pumba a herceg fejére dobta le a valagát, de előtte elpöckölte az ujjat a popója alól.

-Te... Megetted az egyetlen esélyünket a boldog életre? - dühöngött Morgó, és Szimba torkának ugrott. Az oroszlán meg se érezte az ütéseket, egy laza mancsmozdulattal az árokba pöccintette Morgót.

-Srácok, kár lenne újra rá pazarolni a defibrilátort, hagyjuk a fenébe... - motyogta Hapci.

-RENDBEN!-kiáltották egységesen, majd Vidor felállt az asztalra:

-Ki kér sört??- egybehangzó mi! volt a válasz, hisz' azóta nem piálhattak, mióta a két szerencsétlenség betette a lábát a kunyhóba. Elég rendesen danolásztak, Simba a ház asszonyán üldögélt, Pumba sem változtatta a helyét, tehát még mindig a zur fején csücsült. Egyszer csak hatalmas csend, és mindenki szörnyülködve fogta be az orrát.

-Ki pukizott ekkorát?- kérdezte Timon..

-Oppszz..-pirult el Szende...-én voltam...

-Rá ne gyújtsatok, berobbanunk! - köhögte Timon. - Ez még Pumba szagán is túltesz, pedig ez nagy szó...

Az udvar felől hirtelen fülsiketítő szirénázás hallatszott, aztán egy csapat, vegyvédelmi ruhába és gázmaszkba burkolózott férfi rontott be a viskóba.

-Karantén alá helyezzük a vityillót, ez a szag kipusztította Dél-Amerika legritkább madárállományát!

Szende szeme könnybe lábadt.

-Megöltem a kis madárkákat?

-Szende, az a csoda, hogy ti még éltek!

-Neee! - kiáltotta el magát Szimba, amikor észrevette, hogy Hapci egy doboz gyufát akar elővenni, és meggyújtani a spanglit.

De sajnos túl késő volt, és végighúzta a szálat a gyufásdoboz oldalán de...

az valamiért nem akart működni. A többiek megkönnyebbülten sóhajtottak, és leteperték az elképedt Hapcit, aki ennek meglepetésében eltüsszentette magát.

-Mi az kicsi a rakást játszunk?-nyögte a kupac aljáról, és valószínű előtte nem hallotta a figyelmeztetést. Sikerült tüzet csiholnia.. ennek eredményeképp..*BUMM!!*

A viskó falai kidőltek, a tető elszállt a bennük tartózkodókkal eggyütt.

-Wááá!!!!-10 kilométeres körzetben biztos hallották az ordításukat.

"...a romok alól nem keveredtek elő holtestek, a Disney mesehősök örök álomra szenderültek."

A tudósítónő elmorzsolt egy láthatatlan könnycseppet, majd az operatőr befejezettnek

nyilvánította a forgatást.

-Szomorú, nem? - kérdezte a fickó, mire a nő vállat vont.

-Egy alkesz herceg, a fogatlan prostija, a szolgáik és három beszélő vadállat. Mi ebben a szomorú?