Kedves Naplóm!

Egy újabb nap a suliban...Talán csak az az egy boldogít, hogy nemsokára vége ennek a tanévnek, ezzel az osztállyal. És én elmegyek. Mert nem akarok itt lenni. De CSAK a szokásos. Utálnak. Én nem ide való vagyok, már meg sem próbálok velük együtt lenni. Beilleszkedni, erre a néhány napra már minek. A próbák már folynak a ballagóra, bár nem értem, hogy ezt a ramaty nyolc évet hogy tudnánk helyrehozni énekléssel, meg ilyenek. "Annyira szép lesz, úgy fogtok hiányozni" nyanyanya. Nah persze. A hátam közepére sem fogok őket kívánni. Talán csak az egyetlen barátnőmre fogok gondolni, bár egy suliban leszünk, és néha összefutunk. Amúgy még kaptam ma egy ötöst matekból. Persze mögöttem már hallottam, hogy "jaj a kis stréber", "jaj a kis nyalis", "jaj már megint ő.." Irigyek. Nem bírom őket. Kitartás..De annyira egyedül vagyok....
 

MÉG 5 NAP
 

Kedves Naplóm! 

Már tényleg nagyon elegem van. Miért kell engem egyik szólamból a másikba pakolászni?? Így mindjárt a vége előtt?? Az oké, hogy nem bírnak, de hogy még azt se viselik el, hogy mellettük álljak...Szánalmas. És egész nap megy a susmus. Rohadt egy érzés, hogy senkire sem számíthatok. A tanárok se látják, hogy mi folyik, elvárják tőlem a maximumot. És mindig kiemelnek, amivel újra meg újra keresztülgázolnak rajtam. Nem lehet megérteni..Legyen már vége ennek az egésznek! Legyen nyár, és új sulival indulni, ami még csak nem is ebben az országban van! Annyira örülök! Igaz, ott is lehetnek szemét emberek, de nem ezek lesznek azok... Már csak pár nap... Istenem..alig várom!*.*
 

MÉG 4 NAP
 

Kedves Naplóm!

Nem, megígértem, hogy nem fogok kiborulni. Hogy erős vagyok. Hogy visszaszólok. De nem tudok. Gombóc van a torkomban, és tűröm a megaláztatást. Nem fogok sírni, nem fogok hisztizni. Higgadt maradok. Már csak pár nap, és vége. Végre..
 

MÉG 3 NAP
 

Kedves Naplóm! 

Én... most már nagyon nehezen viselem. Ma is csak a szemétkedés ment. Már arra sem veszik a fáradtságot, hogy a hátam mögött dumáljanak ki... A fülem hallatára mondják. Az emberek egyre szemetebbek. Főleg ez a tinédzserkorosztály. Miért érzem magam, annyira öregnek??! Ez az egész lefárasztott engem. A tükörben ma azt vettem észre, hogy a karikák a szemem alatt, a fásultság a tekintetemben öt évet biztos rányom a koromra ha nem többet. Talán csak a remény éltetett engem, vagy a bizakodás, hogy a középsuli jobb lesz. Még élek. Nyáron fel kell magam pörgetni, év eleje előtt megváltozok, mind külsőleg, mind belsőleg. Nem akarok a mostani önmagamra hasonlítani. Még ez tart életben. Holnap nem kell menni suliba, mert díszítenek, meg hogy mi tudjunk pihenni. Hah. Ez az amire szükségem van... 

MÉG 2 NAP
 

Kedves Naplóm! 

El sem tudom hinni! Ma 11-ig aludtam, és anyának segítettem, hogy holnap a vendégek fogadására minden kész legyen. El sem hiszem..letelt 8 év... szinte könnyes a szemem... a BOLDOGSÁGTÓL!
 

MÉG 1 NAP
 

Kedves Naplóm! 

IIGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Végre vége van mindennek... "ha néha durva volt is a játék, nem mutattam de nekem is fájt..." fájT. Már nem. Végre nem, mert örülök, mert nem fogom őket látni, és bunkó módra köszönni se fogok! Nem mintha ők köszöntek volna valaha is. De nem izgat. Itthon az ebéd nagyon jól sikerült, fellélegezhettem, és nevettem is!! Ami nagy szó. Tehát üdv Új Élet, viszlát, régi rossz Világ! Nem mondtam, de mivel az angolom jó, és anyuék is jól beszélik, kiköltözünk Amcsiba, és ott fogok tanulni! Úgyhogy duplán király, mert az USA az egyik kedvenc országom:) Szerintem ennyi. Legközelebb akkor veszlek elő, ha valami baj lesz megint. De nem tervezem. Mert sok barátom lesz. Te voltál a társam, és köszönöm, hogy meghallgattál. Mostmár igyekszem nem bezárkózni. Mert meg fogok változni.
 

VÉGE!!!