-Miért kéne itt maradnom? Egyetlen okot mondj arra, miért maradjak életben! Akit szerettem, ott fekszik elvérezve a földön!
-Ostobaság amit művelsz! Csak mert elvesztetted őt, még vannak mások is rajta kívül! A barátaid! Mi még itt vagyunk!
-A mi időnk lejárt. Túl késő most már mindenhez. Ő halott, és ő volt a legfontosabb az életemben, a létezésben. Hányszor áldoztuk fel magunkat? Hányszor védtük meg, veszítettük el egymást? Most miattam halt meg. Mert meg akart óvni attól a személytől, aki rám támadott. És csak nyugodjak bele, hogy nincs többé?
-A múlt soha nem változik....
-Tisztában vagyok vele! De... ne csináld ezt, kérlek. Ne nehezítsd meg a dolgom. Üvöltözz inkább velem, tépj meg, pofozz fel, vagy akármit! Ez a nyugodt hangnem.. még inkább bosszant. Ölj meg!
-A legjobb barátom vagy, hogy ölhetnélek meg???? Hogy képzelted ezt az egészet? Hogy csak úgy „bedurcálsz”, amint a dolgok elkezdenek rosszabbodni? Vagy mi?
-”Bedurcálok”? „Dolgok elkezdenek rosszabbodni”? Nem látod, ami itt történt? Meghalt. Miattam. És azt hiszem elég sokat megtettünk már ezért a városért. Annyit megérdemlek, hogy döntsek a saját sorsomról!
-Nem veszed észre a többi embert körülötted? Akik szeretnek téged, bíznak benned, és számítanak rád! Annyira nehéz lenne másképp dönteni?
-Nem tudok másképp dönteni. És csak rám lehet számítani? Sok-sok éven keresztül, mindent elviseltünk! És itt a többes számon van a hangsúly. Nélküle nem ugyanaz, minden sokkal nehezebb, mintha egy sötétítő függönyön keresztül látnék mindent...és ez zavaró.. Soha nem leszek az, aki voltam. A szívem fele eltűnt.. Hagyj elmenni! Ha te nem teszed, megkérek mást, vagy megteszem egyedül! Képes vagyok rá.
-Ebben biztos vagyok. De másra nem tudnál támaszkodni? Megosztani mindazt, amit éveken keresztül vele osztottál meg? Ennyire lehetetlen?
-Te és én mások vagyunk. Szeretlek, mint barátot, de nem ugyanaz. Kérlek, értsd meg, és bocsásd meg ezt nekem.
-Nem tudlak megölni..eszedbe ne jusson..
-Ha kíváncsi lennék, megkérdezném kivel pantomimezel, a hátam mögött, de nem teszem, mert...
-NEEE!!!!!!!
-Kö...szö...nöm.... |