Egy újabb őrült nap.

De ez még a szokásosnál is rosszabb, tekintve, hogy Motoros Fesztivál van. Rengeteg részeg, bőrcuccos tahó, akik egész este itt hőbörögnek, és nem képesek hozzászólni senkihez. Ráadásul egyfolytában bagóznak, de már-már hozzászoktam ennyi év után.

Törzsvendégünk, menőnek számító Joe ismét itt ül köreinkben, nincs teljesen öntudatánál. Legalábbis kezdi elővenni a durvább énjét. Csatlósai is körülötte lézengenek, szintén erősen ittas állapotban. Társalgásról szó sincs, csak arról megy a vita kinek nagyobb a bicepsze, kinek van több BMW-je, Harley Davidsonja, és a többi. A kocsmában már nem lehet szétlátni a füsttől, úgy érzem lassan megfúlok. Ekkor a füstből egy magas, vékony fekete hajú, villogó kék szemű lány lép elő talpig bőrszerkóban. Kecsesen, magabiztosan jár, lépteiből érződik a büszkeség, ami a társaságot ingerli. Idelép a pult elé, és csak ennyit mond:

-Egy kék Sofit kérek..

A teremre csend telepszik, afféle döbbenet. Mintha egy angyal lépett volna be, motoros ruhában. Joe rögtön érezte a késztetést, és mivel ő a helyi fasza csávó, felállt, és férfiasan belemarkolt a lány fenekébe.

-Egy numerára jó leszel- közelebb hajolt a hosszú hajú nőhöz, és „dögösen” rálehelt. Pálinka és sörszag keveréke áramlott ki szájából.

-Én nem csak egy egy éjszakás numera vagyok.-fagyosan ránézett a keménylegényre- Hanem egy életre szóló emlék.

Hangja olyan fagyosan csilingelt, mint a télen lehulló jégcsap, amely összetörik amint a földre ért.

-Jajj, cica...gyere ide szépen..Joe bácsi megmutat neked valamit....

Olyan hirtelen mozdulat volt, hogy meglepődtem a gyorsaságon. A szépség beleöklözött az előbb még nagyszájú vendégem gyomrába, és az elterült a székek közt a földön. Egy pillanatnyi szünet, mire a nagymenő barátai úgy gondolták, ezt meg kell torolni. Körbevették a kiscsajt, beszólogattak neki, lökdösték, taperolták. A lány nem szólt egy szót sem, fagyosan rájuk nézett, és pont olyan gyorsan mint az előbb, sorban intézte el a többieket. Addigra azonban a rendőrség is megérkezett, elkezdődött volna a szokásos procedúra „tehát kisasszony hogy történt?”

-Kisasszony, elmondaná, hogy hogy történt?

Ha az ötösöm így jönne be....

-Kérem, eléggé sietek...-mondta a Démonlány ugyanolyan csilingelő, hűvös hangon mint korábban-, önvédelem volt. A csapos látott mindent, kérdezzék meg őt.

Ahogy rám nézett, eszembe se jutott ellenkezni, csak bólintottam.

Majd a zsaruk tágra nyílt szeme láttára, pont olyan kecsesen és misztikusan eltűnt a sűrű füst és köd keverékében.