Az iránytű

Tudod, hogy valaki vár rád.
Keresed, kutatod, még sincs meg.
"Rossz lehet a térkép?
Itt egy iránytű!
Hátha segíthetek."

Mentek-mentek órákat,
csillagok kísérik lépted.
De a személy, kit keresel,
még mindig nincs meg.

Látván egy hullócsillagot
kívánhatsz valamit.
"Bárcsak..."
s szemedből egy könny pottyan ki.

"Ne sírj kérlek, vigyázok rád!"
Szólt a fiú, s átölelte
s ültek csendben a sötétben,
mintha minden rendben lenne.

"A könnycseppek olyanok,
mint a hullócsillagok.
Azokért hullajtod, kiknek
már kihunyt a fénye, de
még mindig a szívedben élnek."

"Van benne igazság, de
akit keresel, elvitte már
az a bizonyos fény?
Meg lehet még találni
e Föld kerekén?"

"Magam sem tudom már"
sóhajtott a lány.
"Lábom fáradt, elmém üres,
mégse fáj."

"Talán csak nem voltál elég figyelmes
Könnycsepp a szemedben,
S nem vehetted észre,
hogy aki rád vár
mindig itt volt melletted."