Mióta világ a világ, az emberek harcolnak egymás ellen, csatákat vívnak, meghalnak. Mégis nagyszerűen kitudták fejezni érzéseiket szeretteik iránt. A szeretet fontos része volt az életnek, ugyanúgy a háborúk mellett. Telt múlt az idő, a világ ezen a téren semmit nem változott: valamiért az emberiségnek mindig küzdenie kell valamiért, vagy valamiért háborút kell kirobbantani. Van értelme? Nincs. Akár férfiak, akár nők, de még a gyerekek is rengeteg energiát fektetnek a haragba, a gyűlölködésbe, és ez az érzés átveszi a szívük felett a hatalmat. Emellett a hatalmas érzés mellett a szeretet elbújhat, jelentéktelen. Legalábbis a mai világban ez történik sajnos.

Sokszor a szeretlek szó közhelyesnek tűnik napjainkban, hiszen már szinte mindenkinek mondjuk, hogy szeretlek, mikor nem is gondoljuk komolyan. Egyszerűen nem akarunk mogorvának tűnni. Soha nem gondolunk bele, mit is jelent igazán. Érzelemmentessé vált ez az érzés, egy csevegő programban csak írunk egy szívet, és minden meg van oldva. Nem kell beszélni róla, semmi fölösleges körítés. Az internet miatt az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól. De valamiért mégis megvagyunk enélkül, ugyanis a stressz és a sok munka miatt nem is marad rá időnk, nem hiányoljuk. Arra sincs időnk, hogy kifejezzük szeretetünket, pedig sokféle módja van ennek. A felnőttek törődéssel, a gyerekek kedvességgel. Még az óvodások is úgy nevelődnek manapság, hogy a legapróbb dolgokon is megharagszanak a másikra, és egy fél életen keresztül nem szólnak egymáshoz, pedig előtte a legjobb barátok voltak. Idősebb korban a harag ugyan elpárolog, mégsem veszik a fáradtságot arra, hogy helyrehozzák azt, amit elrontottak.

Az emberek önzőek. Nem veszik figyelembe mások érzéseit, csak magukra gondolnak. Úgy hiszik, csak nekik vannak problémáik, más élete tökéletes. Nem segítik egymást, pedig néha el kelne. Segítségnyújtással is ki lehetne fejezni a szeretetet. De magukba fordulnak, süketek és vakok lesznek mások gondjaira.

Hiúak és beképzeltek, azt hiszik tökéletesek, közben közelről sem. Felszínesek, és elítélnek másokat, akiknek nem mindig rendezett a külsejük. Viccet csinálnak abból, aki nem kirívóan szép. Közben nem látnak a dolgok mögé, hogy valami problémájuk lehet. Nem kinevetni, hanem segíteni kellene embertársainkon.

Mindenkit szeretni kéne. De ez az ember alapvető természetéből kiindulva lehetetlen.

Az élet egy örökös gyűlölet körforgás. A háborúk sosem érnek véget, és a szeretet eltűnik a Föld felszínéről.